6mm.hu

2011 május 6. és 8. között került megrendezésre a Csehországi Bělá pod Bezdězem közelében a Border War játéksorozat 3. epizódja, 17 ország mintegy 750 résztvevőjével.

A játékon kb. 30 főnyi Magyar kontingens vett részt túlnyomó többségben "első bálozókkal" és néhány minket rendkívül hatékonyan terelgető mindenben segítő öreg rókával.

A játék sztorija szerint Bocatan szigetén járunk, ahol a kormányerők nem bírnak az új rend gerilláival ezért egy szomszédos országtól kér katonai segítséget, itt csatlakozhattunk be a történésekbe a nuovo ordenar gerilláiként.

Közel 7 órányi autóúttal értük el a helyszínt ahová begurulva hihetetlen embertömeg fogadott minket a safe zone-ban. A regisztráció villámgyors volt, megkaptuk a pálya térképét, és pár apróságot, amik között volt egy LARP kártya, ami minden játékos részére megadott egy-egy feladatot, amit a faluban lehetett teljesíteni.

Főleg ezek a feladatok határozták meg a helyi lakosság viszonyát a két oldallal szemben. Kronozás után, ami az egy kronónak hála igen döcögősen ment, megindultunk a HQ felé.

Csak ekkor szembesültünk vele, hogy a pálya milyen csodálatos és milyen hatalmas.Fenyőerdők, hegyoldalak, mindenfelé harckocsi fedezékek és gödrök, keresztbe kasul utak, és ami nekem személy szerint legjobban tetszett, hogy nem borított mindent a sűrű aljnövényzet.10 percnyi zötykölődés után elértük a kijelölt parkolónkat a HQ közvetlen közelében.

Gyorsan becuccoltunk a fenyvesbe ahol kiderült, hogy 4-5nm-nél nagyobb egybefüggő terület nem nagyon van a sűrűn telepített fenyők miatt. Legnagyobb meglepetésemre a résztvevők túlnyomó többsége ponyvákkal és rögtönzött menedékekkel készül, a gerilla tábor valóban nagyon gerillás lett. Kapkodva felépítettük a táborhelyeinket és felszerelkeztünk, ami mint kiderült felesleges volt, mert az eligazítások csak húzódtak és húzódtak, legjobb tudomásom szerint csak egy volt megtartva a fórumon beígért 3-al szemben.

Valamivel éjfél után Rephyx összekürtölte a teljes Magyar kontingenst és megtartotta nekünk az elmaradt eligazítást, amire szükség is volt a szokatlan medik rendszer miatt.

Úgy egy órányi várakozás után érkezett az információ, hogy lezuhant tőlünk légvonalban úgy 1 kilométerre egy számunkra fontos szállítmányt szállító helikopter, induljunk felkutatni a tárgyakat, majd biztosítani és a parancsnokságra visszaszállítani. Mivel információink szerint a szállítmányt az ellenség is nagy erőkkel kereste, futólépésben indultunk a korom sötétben a megjelölt mező felé.

A helyszínt lokalizáltuk és vonalba fejlődve kezdtük meg az ismeretlen nagy területen szétszóródott tárgyak megkeresését, amiket a lezuhanás előtt a helikopter legénysége világító rudakkal jelölt meg. A keresést nehezítette a hepehupás gödrös terep és a hamarosan leereszkedő köd, illetve a mező hatalmas területe. A körülményeket jól példázza, hogy kis híján nekiindultunk Gabsával egy „közeli” magaslatra hogy onnan körülnézzünk, amiről aztán kiderült vasárnap világosban, hogy egy 10 kilométerre lévő várhegy. Kb. 2 órányi keresgélés és egy 6 fős őzcsapat megbámulása után ráleltünk két db aknavetőre majd visszafelé indultunk a HQ-ra.

Visszaúton összefutottunk egy csoportnyi csempésszel, akikről ekkor még nem nagyon tudtuk hogy milyen hozzáállást kívánnak ezért nagyon óvatosan jártunk el velük, az aknavetőket gondosan "takartuk" és biztosítottuk közben. A jó kapcsolatok jegyében Rephyx csencselt is velük 3 Cerbonát valamilyen helyi finomságra. Rövid párbeszéd után továbbindultunk és kontakt nélkül elértük a HQ-t 5 óra körül.

Pihenőidőt kaptunk, amit a -3 fok édesített meg.7 órakor ébresztő, készenléti állományba kerültünk, a „sok alvás” és a „kellemes” hőmérsékletnek hála kisimult arccal bambultunk egymásra.

9 körül érkezett a parancs: bejutni a faluba, valamint a csempészek vezetőjének járművét addig biztonságban eljuttatni.  Mivel az ellenséges erők nyüzsögtek a falu körül, a bejáratához vezető út mellett egy árokrendszerben beástuk magunkat, ami mint kiderült remek döntés volt, mert órákon keresztül sikeresen vertük vissza a Task Force minden kísérletét az áttörésre pedig nem keveset próbálkoztak.

Innentől csak az jutott be vagy ki a faluból, akinek mi engedtük. Közben a sérültjeinket sikeresen bejutattuk a faluban lévő kórházba, valamint a teljes kontingens sikeresen végrehajtotta 2- 3 fős váltásokban a kiszabott LARP feladatait.

Jómagam feladata valamilyen segítségnyújtás volt a falusiak részére, amit egy mint kiderült értéktelen üveggyöngy kórháznak adományozásával teljesítettem is :)
A falu egyébként kórházzal, kávézóval, temetővel és templommal, saját miliciával elég hangulatos volt de őszintén szólva kicsit többet vártam tőle a Razor's Edge-es majdnem tapasztalatok után. Mindenesetre Doranx bajtárs temetését megkönnyeztük Kamikaze-val.

Hozzátartozik, hogy a helyi kézműves gyönyörű fejéket készített fél óra kemény munkával Gabsának, a kaszinóban sikerült épp egy Milicistától megkérdeznünk, hogy hol találhatnánk egy csempészt, a KV ihatatlan volt, a fokhagymás lepényféleség drága, de egész jó.

Ha jól sejtem 2 óra körül érkezett a parancs rádión hogy induljunk vissza a HQ-ra.Itt megtudtuk, hogy olyannyira jól végeztük a dolgunkat, hogy az már-már demoralizálta az ellenséges Grillsimistákat és a falu túlfelén piknikeztek.

Ezután pihenőidőt kaptunk a bázison, amit kedv szerint alvással, evéssel, vagy bandázással, sztorizgatással töltött a lázadó sereg. Rendkívül jó volt a hangulat kicsiny csapatunkban.

Délután érkezett az információ, miszerint nagy létszámú ellenséges konvoj tart a táborunk felé, szinte mindenki kivonult a táborból. Mi az egyik bevezető úton állítottunk fel kelepcét majd több órás eseménytelen várakozásba kezdtünk. Rendkívül fáradtak voltunk már ekkor, többen elszunnyadtak a fegyverüket markolva, a cél felöl nem elfordulva. A várakozást csak a rádión egymásnak vicceket mesélő és unalomból egymásra és néha ránk lövöldöző talán német játékosok törték meg.

A taktikai érzéküket különben jól példázza, hogy talán unalomból egyszer csak a felállított kelepce előtt 10 méterrel barikádot kezdtek emelni az út közepére.

Ekkori mentális állapotunkat jól tükrözi a következő barkóba:

Kitaláló: gondoltam.
Kérdező: na...
Kitaláló: mókus!  :)

Miután világossá vált, hogy hiába várakozunk Rephyx újabb feladatot harcolt ki nekünk. (ez különben jellemző volt a játék egészére, ha nem járt volna folyton utána alighanem dögunalom lett volna az egész) Elindultunk elfoglalni a gyémánt bányát.

Rövid menetelés után nagy létszámú ellenséges erőbe botlottunk, ami komoly veszteségeket okozott, én nem sokkal később sínbe rakott karral és üres tárakkal indulhattam is taktikai visszaállásra. Már indultunk volna vissza erősítésként mikor a kontingens maradéka is visszatért a bázisra. A bányát a szignifikáns túlerő ellenére elfoglalták, de az érkező erősítéssel már nem bírtak a veszteségek miatt.

 

Itt térnék ki kicsit a medik rendszerre.  Medikjeink, Praksi és Kormi lelkesen végezték dolgukat.  Kormi teljes átéléssel és vigyorogva szúrta szíven a halálos sebesülteket… :)

A sérültnek mondania kellett találomra egy számot, amely alapján a medik táblázatból leolvasva megkezdte annak gyógyítását, (sínbe tesz, bekötöz, pátyolgat, stb) vagy éppen megszabadította szenvedéseitől a gyötrődő katonát egy „instant halállal” (morphine-knife kill) Kis szemléltető párbeszéd:

Medik: Mondj egy számot!
Sérült: ööö…5ös? (reménykedő arckifejezés)
Medik: Hááááát barátom artériás vérzés, saajnos meghaltál.. (kaján vigyorral szíven szúr)

Ismét készenléti állományba kerültünk, amit mi őrködéssel töltöttünk, de szerencsére a csapat egy részének volt ideje kis alvásra pihenésre is.

Következő feladatunk az ellenséges HQ zaklatása volt a következő kitétellel: Ne lőjetek a HQ-ra mert a fegyelem laza és sokakon nincs védőszemüveg... no comment. Másfél órányi csillagfényben lámpa nélkül botladozás után elértük az ellenséges HQ-t. Ez volt a számomra a játék egyik fénypontja és ugyanakkor talán a legkellemetlenebb tapasztalat is.

A bevezető úton a HQ-tól kb. 300 méterre motorzúgást hallottunk magunk mögül, lelapultunk két oldalt az út mellett, hogy ha  kiszúrnak minket golyózáport borítunk a járművekre és a leszálló katonákra. Itt nyerték el a Task Force-osok a „SAS szem” díjat ugyanis a tőlünk kb. 5 méterre elguruló két kocsiról és lövegtoronyból reflektorozó járőr nem vett észre minket pedig többször átsöpörtek rajtunk a fénycsóvák. Igazi adrenalin bomba volt :)

Ekkor valahogy sikerült a rajomnak elszakadnia a kontingens főerejétől, így kb. egy órányi várakozás után, míg szétfagytunk a fűben lapulva elindultunk felderíteni a HQ védelmét.

Közben nem sikerült rádiókapcsolatot létesítenie Kamikázénak a rajom rádiósának Rephyxel. Az elméleti védvonal előtt lapulva semmi mozgást nem észleltünk, gondoltam csapást mérnünk az őrségre rajtuk csak van védőszemüveg... A rajomat kicsit messzebb küldve rálámpáztam az őrposztra ahol alig egy órával korábban még tűzharc volt, legnagyobb meglepetésemre nem hogy golyózápor, hanem síri csend és semmi mozgás volt a válasz. Közvetlen a HQ határához lopakodtunk, bent sehol semmi mozgás csak egy aggregátor halk duruzsolása és néhol egy-egy mozdulatlan fénypötty. Kapcsolatom továbbra sem volt a közvetlen parancsnokommal.

Na, akkor késeljünk! :)

Kitáraztattam a félreértések elkerülése végett és nekiindultunk befelé a bázisra. Mindenhol autók, hatalmas sátrak, horkolás és semmi mozgás.Kiszúrtunk egy parancsnoki sátorra hasonlító kivilágított sátrat, amiben kb. 15-20 fő felszerelkezve várakozott, gondoltam ez az! az ellenséges vezérkar. A többieket kicsit hátrahagyva kúsztunk oda Vitivel, majd kitárazott fegyverrel felpattanva kezdünk ordítani hogy DROP YOUR WEAPON!

...Rephyxék néztek velünk farkasszemet kicsit meglepett mosollyal az arcukon, ők is ugyanarra a döntésre jutottak amire mi :)

Két tússzal indultunk tovább a parancsnok sátra felé ahol ugyan a parancsnokot nem találtuk meg de felébresztettek egy katonát aki valószínűleg a vezérkar tagja lehetett. Felébresztve a késelését egy hümmögéssel és másik oldalára fordulással reagálta le, 10mp-el később már ismét horkolt...Kattintottak pár képet a sátorban található dokumentumokról majd a további késelést értelmetlennek tartva kivonultunk a HQ-ról.

A HQ perimétertől úgy 50 méterre bekapcsoltuk a magunkkal hozott megafont majd lámpázásba, éneklésbe, levegőbe csattogtatásba, üvöltözésbe kezdünk hogy végre valamilyen reakciót csaljunk ki az ellenséges táborból. Szerintem senki nem kelt fel, vagy ha igen hát rohadtul nem érdekelte mi folyik odakint, így hát visszaindultunk. Kb. ekkor születhetett meg a Grillsim jelző.

5 óra körül értünk vissza a HQ-ra. 7ig alvás, szétfagyás... 7kor érkezett az infó hogy az előző esti faluban lezajlott választásokon a kormánypárti jelölt győzedelmeskedett. A parancs, a falusiak lemészárlása.Ébredés után 10 percünk volt felmálházni és támadásra indulni.

A falu előtt kerülőbe kezdtünk, hogy a falu szélén "hatalmasodó" hegy irányából támadhassuk meg a falut, de kemény ellenállásba ütköztünk, amit sikeresen szorítottunk vissza egész a falu feletti hegy csúcsáig, de ekkorra már komoly veszteségeket szenvedtünk és fogyott a muníciónk is erősen. Mikor elértük a hegy csúcsát csatlakozott a Task Force erőihez a felfegyverkezett falusiak serege is, esélyünk sem volt tovább.
Kontingensünk 8-10 túlélője visszavonulásba kezdett a 3 sebesültünk kivonásával, majd egy hihetetlenül izgalmas menekülésbe kezdtünk egy ritka bokrokkal megtört hatalmas mezőn keresztül. Alighanem felmorzsoltak volna minket, ha a csempészek egy csoportja nem siet a segítségünkre, de így sikeresen elértünk egy facsoportot.

Ekkor érkezett az információ, hogy kb. 20 perc múlva délelőtt 10kor vége a játéknak. Gyors megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy nem vonulunk vissza a saját bázisunkra, hanem gyors csapást mérünk az ellenséges HQ-ra. Harc az utolsó BB-ig.

Számomra ez volt a játék talán legmeghatározóbb pontja volt. Rendkívüli élmény, ahogy szinte idegen játékosok hullafáradtan a tűző napon full termo ruházatban egymással ételüket, vizüket, cigarettájukat és táraikat megosztva támadásra indulnak maréknyi munícióval. Nem meghalni indultunk csak búcsúzóul megmutatni még egyszer hogy mi is az a magyar virtus. Kalapot le mindenki előtt. Közben hozzánk csapódott a gerillasereg egy másik talán német vagy osztrák egysége is és 10 percnyi erőltetet menettel elértük az ellenség táborát, vonalba fejlődtünk és támadtunk.Páran be is jutottunk az ellenséges HQ-ra, szerintem a körülményeket tekintve komoly veszteségeket okozva mikor is vége lett a játéknak.

Majd egy órányi bandukolás után visszatértünk a HQ-nkra, örültünk nagyon magunknak és hogy úgy tudtunk játszani, ahogy mi szerettünk volna nem törődve a 750 résztvevő egy részének hozzáállásával. Én úgy hiszem nekünk igen is MilSim volt ez a javából. Rendkívül jól éreztük magunkat, remek társaságban, egy hihetetlenül csodálatos pályán.

Fáradtan, koszosan, de élményekben gazdagon, és ami a lényeg, vigyorogva indultunk ezután hazafelé.

Pro:

• Remek társaság a Magyar kontingens tagjaként
• MilSimmé tudtuk tenni a Grillsimet
• Csodálatos pálya
• Sok nevetés az üres percekben
• Remek vezérkar Rephyx és Bulldog személyében
• Gerillatábor nagyon gerillás volt
• Vicces LARP feladatok
• A bajtársiasság élménye
• Hölgyjátékosok rendkívüli helytállása (büszke vagyok a jányainkra :)
• Buldi flectarn arcfestése :)
• A letört fejű lábatlangyík, aki a farkát hátrahagyva menekült :)
• Román bajtársak hozzáállása mert míg első éjszaka vidámparknak nézték a HQt ők voltak azok akikre végig tudtunk számítani és rengeteget harcoltunk együtt.
• Kormi féle sebesült ellátás duck tape-el és gumikéssel :)

Kontra:

• Az éjszaka tapasztalható érdektelenség
• Első esti parancs miszerint nem támadjunk az ellenséges HQra mert sokan a safe zone-ben töltik az éjszakát
• A Rephyx-re szinte rátámadó német játékos
• 0 rálátás hogy mi is történik körülöttünk mind a katonai mind az ingame civil vonatkozásban.
• Német "harcosok"... csúcstechnika, baromi drága felszerelés és pipiskednek a sárban meg éjjellátóval karba tett kézzel nézik ahogy próbáljuk visszaverni az éjszakai támadást...
• Szerintem elfuserált medikrendszer, mert míg az alapjai ötletesek voltak a találat helyének semmi köze nem volt a végkifejlethez.
• Az ellenséges erők egyértelműen nem tudták kihasználni technikai és járműfölényüket.
   

Köszönöm mindenkinek, élmény volt veletek játszani!

VELETEK BÁRMIKOR BÁRHOVÁ!

Aligator 2 - roger and out…

A cikket írta Gabsa és Bishop, 1st L.S.A.R., képekért köszönet Kamikazenak és Despynek.