6mm.hu

2009 nyár közepén jelent meg a Gunneren az alap verzió csúnyácska fával és spiáter elemekkel, majd nagy örömünkre pár héten belül megjelent az AKMS Steel is. Mivel a Gunnerrel volt már gondom rendelések során, így vártam néhány napot, hátha az Rsov -on is kapható lesz, de végül nem bírtam magammal és berendeltem a gunnerairsoft.com -ról.

Lázas várakozás következett, majd június 30-án vettem át a csomagot a vám és az áfa kifizetését követően.

 

Mit kapunk a pénzünkért?

• Csini doboz
• AKMS Steel
• Fémköpenyes hicap tár
• 8,4 Voltos 1100MAh rúdakksi
• 450MAh -es töltő csájnaszabványú villásdugóval (kuka)
• Jó minőségű mustár színű fegyverszíj
• Tisztítópálca
• Leírás

 

Első blikk:

Masszív, a külső cső kivételével teljesen acél felépítés. Szép laminált fa ágyazás, jópofa műanyag pisztolymarkolat festett textúrával.

Belső:

Szokásos fekete v3 box, 7mm-es acél golyóscsapágyak, csapágyazott rugóvezető és dugattyúfej, XYT kerekek, kb ca120-nak megfelelő erősségű rugó, áttetsző gagyi hopup-kamra, vacak gumi, elfogadható minőségű cső, szokásos nem túl erős szürke rövid nyakú motor. Dobozból 420FPS kaki hézagolással zsírtól tocsogó levegős résszel és száraz kerekekkel.

Kapott egy Element kamrát, Systema gumival és Element fehér H-lenyomóval, egy G&P M120 HiSpeedmotort, hézagoltam, zsíroztam és raktam bele egy gyengébb kínai rugót, amivel jelenleg 370FPS körül teljesít (0,20g -os BB-velmérve)

 

A rút kiskacsa:

A Kalash AKMS tök jó, mert szép, meg acél meg minden, de aki már látott ütött-kopott barnított ákát, az tudja, hogy miért nem sajnáltam a pénzt és a fáradtságot.

Érkezése után átnéztem, majd próbáltam kicsit koptatni, hogy mégse legyen már annyira steril, de a gyári festék vastagsága és minősége miatt egyszerűen nem lehet szépre megcsinálni, így hát hozzákezdtem az egyébként is tervezett barnítás előkészületeinek.

Vettem 1 liter szuper kromofágot (festékmarót festékboltból) - a műanyag flakonost kerüljétek, mert nagyon gyenge - és vásároltam egy drótkefekorong szettet (Obi olcsónsz@rt akció).

Hazaérve a fegyvert újból atomjaira szedtem. Az apró alkatrészeket és azokat, amiket nem barníttattam, külön dobozban gyűjtöttem. Egy vödörbe bedobáltam a tisztítandó elemeket, majd nyakon öntöttem kromofággal és hagytam állni 15-20 percet a festékmaróban.

Miután a nagyja festék felhólyagosodott, satuba fogott pisztolyfúróval és a drótkefekorongokkal fémtisztára keféltem az elemeket. Kb 4-5 órámba telt és kb 2423536 drótszál fúródott belém mert a gagyi korongból csak úgy röpködnek ám a kromofágos-festékes drótdarabok - kesztyű és védőszemüveg kötelező!

Másnap Bobi barátommal még letisztítottunk egy CA SLR105 Steel -t, egy Kalash AKS-74U Steel -t és még jó néhány tárköpenyt, tokfedelet és egyéb pótalkatrészeket is újabb liter kromofágokkal és hosszas drótkefézéssel.

Az alu külső csövet elvittem egy ismerős esztergályosnak, és megkértem, hogy másolja le egy az egyben acélból és barníttassa is be a cégnél, ahol dolgozik. Az eredményről majd később.

Korábban Sanko (EchoForce) ajánlott egy céget, ahol profin vegyi-barnítanak:

FRAM-STEEL Kft.
Telephely: 3300 Eger, Bervavölgye 59-es üzem
tel.:36/521-855
fax:36/521-851

Mint később kiderült, KViktor csapattársam is ugyanennél a cégnél barníttatta az ákáját korábban és mivel a cég korábbi "referenciáját" ismertem, nem is keresgéltem tovább, nyugodt szívvel vittük Egerbe a doboznyi acélt.

Mivel meglehetősen értékes volt a csomag, átadás előtt készítettünk néhány fotót, nehogy eltűnjön valami.

Kedden este adtuk át a pakkot Sankónak, másnap került a céghez, mivel a szomszédban melózik. Átadás előtt még bedobta savfürdőbe, hogy azokról a helyekről is felmarja a festéket, amiket nem értünk el (pl. tok belseje) és hogy a kezünkről rátapadt zsírt is eltávolítsa.

Legnagyobb meglepetésemre már másnap este hívott, hogy kész vannak, így pénteken meló után Bobival kocsiba pattantunk és átrobogtunk Egerbe a cuccért. Megnéztük, meg volt minden, és a vártnál jobb minőséget produkáltak.
(Ezúton is köszönet a segítséget Sankónak)

Két és fél merítésben csinálták meg, így elég tartós és mély réteget képzett a vegyszer.

Ahol ragasztva voltak az elemek, némi kristály képződött, de ezeket egy sima ronggyal eltávolítottam.

Hazarobogtunk, és mivel péntek délelőtt megkaptam az acél külső csöveket is, el is kezdtük összerakni az AKMS-t.

Hátulról haladtam előre. Először a válltámasz rögzítő elemeket kellett hekkelni.

A rettentően homályos mobilfotó közepén látható tetejére fordított T -alakú elem kis retesz szemölcsei gyárilag csak préselve lettek a lemezbe, így kisebb erő hatására ki is estek és nem tartották meg a válltámaszt. Meghegesztettem a túloldalról, majd eredeti méretre köszörültem.

A gyári válltámaszt teljesen korrekt minőségű cucc, de mivel volt itthon eredeti is, azt szereltem fel inkább. A válltámasz reteszfuratai minimális reszelés után tökéletesen passzoltak a rögzítőelemekhez.

Felkerült a válltámasz, helyére került a gearbox, a hopkamra és a belső cső is.

A hátsó célzót lecseréltem egy élesre. Tökéletesen teszi a dolgát a gyári is, de volt itthon elfekvőben.

A tokból egy helyen esett ki egy szegecs-imitáció a vegyi és hőkezelés során, azt Epoxy -val visszaragasztottam és csekkoltam a többit is.

Más gond nem is volt, amíg nem kezdtem el a külső csövet "öltöztetni". A mesterúr lemásolta a külső csövet úgy kábé, a külső méterek egyeztek 90%-ban és a hossz is jó volt nagyjából, de a keresztstiftek nútjai vagy nem voltak kiképezve, vagy csak flexxel húzott egy-két mélyedést oda, ahova tippelte úgy szemre. Nem is vártam többet, hiszen szívességből készült, de nagyon megnehezítette a dolgomat, mivel a frontszettet, a gázblokkot és a célgömböt is keresztstiftek tartották és pozicionálták volna.

A csövet némi köszörülés után sikerült a tokhoz rögzíteni, de a frontszett keresztstiftjével már nem vesződtem. Inkább felfúrtam két helyen a frontszett főelemet alulról és martam bele menetet.

A hernyócsavarokért nem vagyok oda és mivel masszívitásra törekedtem, két robosztus imbusszal rögzítettem. Emiatt az ágyazás alsó részét is módosítanom kellett a lenti módon. Nem a legszebb, de az anyag elbírja, kívülről nem látszik és tökéletesen működik:

A kiképzett mélyedésben lett helye a két csavarfejnek, viszont a tisztítópálca útját kereszteztem, de nem volt gáz, később visszatérek rá, hogy miért.

A fenti csavaros megoldással sikerül minimalizálni a tok-frontszet-tokfedél-felhúzókar hézagokat is:

Az alsó fa ágyazás első rögzítőeleménél már nem tudtam a "felfúromosztcsavartbele" megoldást alkalmazni a gyári rögzítési mód miatt. Így keresztnútot kellett köszörülnöm a rögzítőkarnak.

Kb fél mm-t tévedtem, de hála az alsó ágyazás laprugójának ez elhanyagolható, masszívan áll az ágyazás, nem kotyog.

A következő elem, ami a külső csőre került a gázblokk. Ezt is a gyári stiftekkel rögzítettem, de mivel nem tudtam 100% -osan pontosra készíteni a vályúkat, kapott egy furatot is és egy hernyócsavart alulról, hogy a minimális jobbra-balra billegést is megszüntessem.

A következő kihívást a célgömb felhelyezése jelentette. Itt már a cső külső átmérőjével is gondok voltak, úgyhogy próbáltam mennél egyenletesebbel leszedni a fölösleges anyagot anélkül, hogy a látszódó rész amúgy is gagyi barnítását ne csiszoljam fel. Mivel köszörűm akkor még nem volt itthon, csak egy kis dremel, ez elég nehéz feladatnak bizonyult. Miután ez sikerült, kiméregettem a keresztstiftek helyeit és elkészítettem a bemélyedéseket.

A célgömb alján gyárilag is volt már egy hernyócsavar, szal ezzel és a két stifttel rögzítettem a célzót.

Meg is örültem, hogy már csak a tisztítópálcát kell méretre vágni és helyretenni, de ez is tovább tartott, mint gondoltam. Az első-alsó ágyazást tartó, szíjakasztó-elembe belülről egy anyacsavart ragasztottam Epoxy-val:

Ez után a tisztítópálcát méretre vágtam és menetet metszettem rá:

Betekertem a helyére, de nagyon idétlenül állt, mivel a gázblokk alján lévő furat túl bő volt és túlságosan lentre is sikerült, így a pálca minden gallyba beakadt volna és valszeg el is hagytam volna a következő játékon...

A gázblokkot satuba fogva fúróval kibővítettem a lyukat a megfelelő irányba, majd kitöltöttem Diamant -tal.

Ez gyakorlatilag egy műgyanta, amibe fémport kell keverni, így amikor megköt, fémes színű, állagú és szilárdságú anyag lesz. (köszönet a cuccért Makmának)

Ezután a kitöltött részt a tisztítópálcának megfelelő méretű fémfúróval felfúrtam a fenti képen látható módon.

Így máris passzosabban és a megfelelő szögben áll. A gyári kompenzátort lecseréltem egy élesre, mert a gyárira nem ment fel az AKM bajonettem. No nem mintha olyan sokat használnám fegyveren, de törekedjünk a maximumra.

Miután összeállt a fegyver, ezres csiszolópapírral megkoptattam azokon a részeken, ahol valóban kopik is majd a használattól, mert így túl steril volt. A fa ágyazás a korábbi két játékon már kapott eleget, de hogy érettebbnek tűnjön, bekentem grafitzsírral, így a karcolások és sérülések "elfeketedtek".

Ezek után összeraktam néhány kínai midcapet, amiknek a köpenyeit szintén barníttattam, majd kivittem a kert végébe, hogy jól lefotózzam!

Íme: