6mm.hu

Nyár elején kaptuk a meghívást a RjaviRis – Octopuss  játékra AKS  –es barátainktól.

Az Airsoft Klub Salamander már 8. alkalommal rendezi meg a  Rjavi Ris című játékukat, ami eddig minden alkalommal Szlovéniában volt.

Tavaly már emlegették a szervezők, hogy találtak egy nagyon hangulatos kis szigetet, amit majd egyszer kibérelnek és ezt az idén sikerült is megvalósítaniuk.

A sziget

Mrčara szigete Dalmácia déli részén található Lastovo közvetlen közelében és anno a jugoszláv partvédelmi bázisként üzemelt, négy darab 88mm-es ágyúval és a hozzá tartozó létesítményekkel. Nemrég az adriaticairsoft társaságnak sikerült megszereznie a területet, akik céges csapatépítő tréningeket és paintball játékokat is próbálnak oda szervezni...

^{Octopuss nagyobb térképen való megjelenítése}

A sziget méretei miatt ezúttal csak 140 főre tervezték a játékot, amiből eredetileg ~50 fős keretet kaptunk. Azt gondolom elég nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen kaliberű rendezvény résztvevőinek több, mint 1/3 –át mi magyarok tölthetjük ki. Több éve látogatjuk már a Rjavi Ris játékokat és ilyenkor látszik igazán, hogy megérte szűrni, ütni és terelgetni a játékosokat…

Tervek

A Rjavi Ris játéksorozat sosem a kőkemény hardkór jellegéről volt híres. Az utóbbi 3-4 évben a csodaszép Postojna melletti játéktér sziklái és az időjárás nagyobb kihívást jelentettek, mint maguk az ellenfelek. A kivitelezés korrekt volt és a szervezők nagy hangsúlyt fektettek a játék barátságos hangulatára. Sok-sok ismeretség köttetett az afterpartikon és a játék során is és rengeteg jó emlékkel gazdagodtunk a korábbi alkalmakkor is…

Az Octopuss kiírásából  kiderült, hogy a játékot esténként le fogják fújni a sziget veszélyes mivolta miatt és a jelentkezők létszáma sem túl nagy így még inkább az volt az érzésünk, hogy komoly kihívás helyett inkább egy baráti kirándulásra és némi puttyogásra számíthatunk egy gyönyörű helyen. Ezt az elképzelést igazolta az a kis dokumentum is, amit a sziget egyik tulajdonosától kaptunk. A 10 oldalas iromány kb. nulla hasznos infót tartalmazott, viszont azt megtudtuk, hogy érdemes tömérdek horvát kunát vinni, hisz tudunk majd tőlük hideg sört venni a kikötőben :D Azt gondolom többek közt a nyaralós fungame fíling és a meglehetősen borsos 95 eurós beugró miatt alakult úgy, hogy csak 26-an vágtunk neki az útnak.

Utazás

Kb. mindenkinek autó gondjai voltak és a járműveket egyébként is Splitben kellett volna hagynunk, ahol külön-külön 40 Euróért vigyáztak volna rájuk egy garázsban, ezért buszbérlésre adtuk a fejünket. Év elején, amikor Bulgáriában jártunk már kapcsolatba léptünk egy céggel, akinek egész jó kis busza volt, viszont ez most kicsinek bizonyult volna ennyi cucchoz és a 26 utashoz így megkezdődött a keresgélés. Végül úgy döntöttünk, hogy egy Miskolc melletti céget választunk, mert így a 12 miskolci játékosnak sem kell Pesten parkoltatni az autóját szerda délutántól hétfő hajnalig. Ledumáltuk a részleteket a céggel, intéztünk szállást a sofőröknek, a szervezők pedig szereztek őrzött parkolót a buszunknak (mivel az nem fért be az általuk korábban lefoglalt garázsba)

Mikor már úgy tűnt, hogy minden sínen van, a szervezők bejelentették (4-5 nappal a játék előtt), hogy a hajó, amivel Splitből mennénk, mégsem csütörtök délben indul, hanem 1015 –kor. Igaz bőven számoltuk a menetidőt, de mivel többen is szabadság híján voltak és szerdán még dolgoztak indulás előtt, így nem tudtuk előrébb hozni a startot. Az 55 személyes neoplán szerdán 1700 -kor indult Miskolcról 11 Vadkannal és Duduval(Rókák). Az első megállónk Mezőkövesdi lehajtónál volt, ahol a Dobiattis (EchoForce) és Punker (6mm) csatlakozott. A többieket a Budapesten a Felvonulási téren akartuk felvenni, de ott valami koncert volt, így gyors telefonálgatást követően a Hősök terén, a Műcsarnok előtt szállt fel Godot (Vadkanok), RadirPók (Vadkanok), Rephyx (6mm), Ragnar (Skorpiók), Kvitya (Skorpiók), Ranger (Tigrisek),  Sten (Tigrisek), Korm i(Békés), Szamos (S.A.B.), Grimes (FYT).

A fővárost kb. 2020 körül hagytuk el, majd felvettük $peedyt (FHW) Székesfehérvár mellett és Berkutot (Blackwater) Balatonvilágosnál.

A Horvát-Magyar határt Letenyénél léptük át éjfél körül egy kis papírmunkát és fegyvermutogatást követően.

A Horvát Guantánamo

Itt jegyezném meg, hogy sajnos nem mindenkinek ment ilyen simán a határátlépés. Két szlovák és két osztrák játékostól amikor bejelenteni valóról kérdezték őket a horvát vámosok, ők azt állították - jóhiszeműen - hogy semmi különleges csomagjuk sincs. Balszerencséjükre a kíváncsi határőr felnyittatta a csomagtartót, ahol „több élesnek látszó fegyver-replikát is találtak”. Ekkor már késő volt magyarázkodni és a srácok nem tudtak szépíteni. A pontos részleteket nem ismerem, de szervezők és a határon "átjutott" barátaik elmondása szerint a két osztrák 12 órát töltött a fogdában, amíg meg nem érkezett az ügyvédjük. Fejenként 150 Euró bírságot kaptak, elkobozták a fegyvereiket és a BB-ket, amiket lehet soha nem fognak viszontlátni és a játékról is lemaradtak.

Mindezt csak azért írtam le, hogy tanuljunk az esetből! Ha bárki külföldre megy, mindenképpen szóljon a határon, ha airsoft fegyver van nála, mert legrosszabb esetben akár fegyvercsempészet vádjával is bezárhatják és nem biztos, hogy megússza annyival, mint a fent említett értelmiségiek… Brujo-ék megpróbálják a srácok fegyvereit visszaszerezni, de nem biztos hogy sikerrrel járnak.

0. nap

A határ átlépése után 1-2 megállót követően reggel 7 körül értünk Splitbe, ahol a kikötő felé vettük az irányt és leparkoltunk. Volt aki a helyi piacon nézelődött miközben fügével tömte a fejét, Sten és Rephyx  elmentek egy gyors városnézésre mi pedig betámadtuk a legközelebbi tengerparti kávézót.

Nemsokára feltűntek a szervezők is, akik elmondták melyik dokktól indulunk majd a hajónk, így összecsődítettük a bandát és elindultunk a busz irányába. Közelebb parkoltunk, majd elkezdtük beteríteni a dokkot OD és WL cuccokkal.

A kipakolást követően mindenki felvette a szuperhős ruháját (mivel szigorúan civil ruhában utaztunk) és még ez után is bőven volt időnk heverészni. Amint beállt a hajó, magunkra aggattuk a táskáinkat, majd felszálltunk a hajóra, ami Split -ből Vela Luka –ba vitt minket. A közel 4 órás hajóút egész gyorsan eltelt.

A Vela Luka –i kikötőben mi és a szlovénok egy része átszálltunk egy másik hajóra, ami Lastovo szigetére, Ubli -ba vitt minket, a társaság többi része pedig egy olyan magánhajóra szállt fel, ami közvetlenül Mrčara szigetére szállította volna őket, ha nem robbant volna le még a kikötőben.

A mi menetrend szerint közlekedő hajónk kb. 1600 körül kötött ki uticélunk szomszédságában. Itt találtunk egy kávézót, ahol gyorsan meg is ittunk egy-két zaccos feketét néhány sör kíséretében. Amikor a kedves pincérnő kihozta a blokkot, tanakodásba kezdtünk, hogy vajon miért van egy sörrel és egy kávéval több beütve. Amikor szóvá tettük, a kisasszony azonnal elfelejtett angolul és a szomszéd asztalra mutogatott, ahol a szlovén barátaink ültek, így kifizettük. Amikor szóltam nekik, hogy kifizettük a piájukat (nehogy lehúzzák őket), közölték velem, hogy ők már korábban fizettek mindent… Így lettem balek és már kezdtem volna rosszul érezni magam emiatt, amikor a megérkezett Sorex a kisboltból és mesélte, hogy őt még 30 Kunával akarták lehúzni, miközben az eladónak kellett volna visszaadnia…  Mindegy ő legalább megúszta, így inkább kiültünk a tengerpartra és vártuk a hajónkat. Azt a hajót, amelyik a másik társaságot vitte volna a játszós szigetre, majd értünk fordult volna, hisz mi már csak pár kilométernyire voltunk célunktól. Hát nem jött, így a szervezők rögtönöztek egyhelyi arcot, aki gumicsónakkal elvitt minket és cuccainkat a szigetre, 5-6 fordulóval.

Miután megérkeztünk végre, lecuccoltunk az öbölben lévő kikötőben és eszeveszett fürdőzésbe kezdtünk, hiszen ekkor már 12 órája tengervíz közelében voltunk anélkül, hogy belelógattuk volna a lábunkat…

Mire megérkezett a társaság másik fele is, mi már a parton punnyadtunk így együtt indultunk el a végeláthatatlan lépcsőkön minden cuccal a hátunkon az öbölből a sziget közepén található épületes részre (asszem ez volt a legnehezebb része az egész rendezvénynek :D ).

Néhányunk sátrat vert, mások csak simán a szabad ég alatt terítették ki hálózsákjaikat, majd amikor mindenki előkotorta a vacsorának valót, lesétáltunk vissza a tengerpartra, hogy ott tápoljunk…

Ettünk, ittunk, ökörködtünk, majd a vezetőknek volt egy rövidke eligazítás és ezután nyugovóra tértünk, hisz tudtuk mindössze reggel hatig alhatunk..

1.nap

A reggeli ébresztőt követően mindenki szorgosan készülődött. Átvariáltuk a cuccainkat hogy csak minimál cucc legyen nálunk, hisz akkor derült ki, hogy motorcsónakokkal támadjuk majd a szigeteket. A játéknak csak néhány mozzanata volt előre megtervezve, rengeteget rögtönöztek a szervezők ahogy az a parancsnokok reggeli eligazításán kiderült. Kicsit bosszantott ez a dolog, de végül is nem idegeskedtünk emiatt, hisz tinglitanglizni jöttünk a barátainkkal. A mi oldalunkat 26 fő magyar, két osztrák és 7-8 szlovén játékos alkotta, de a túloldal sem volt túlzsúfolt, az egész rendezvényen mindössze 70-80 fő vett részt.

Felmálháztunk és levonultunk a partra, ahol újból várakoztunk. Ekkor már a szlovén szervezők is úgy nyilatkoztak az időpontok felől, hogy „dalmáciai idő szerint XX –kor lesz itt a hajó”. (Dalmáciai idő: talán akkor, vagy esetleg később, vagy máskor, máshogy - Rephyx)  Szokatlan volt ez a sok csúszás, de végül is jó társaság volt, így hamar elrepült az idő. Arról nem is beszélve, hogy közben tudtunk kicsit pózerkedni Sten fényképezője előtt.

Itt született pl. csapatunk 5 éves történelmében az első olyan csoportkép, amin minden Vadkan rajta van :D

Közben megérkezett egy csónak is, ami átvitt minket Prežba szigetére, ahol egy óriási hajó-beállónál tett ki minket. Ez a sziklába fúrt rejtekhely, ami korábban rakétás naszádoknak volt a búvőhelye volt a visszaálló pontunk a játék elején, ahonnan a Veli Rutvenjak nevű szigetecskén elhelyezkedett védőket támadtuk.

A tényleges játék a 1100 környékén kezdődött el, amikor az első adag támadó megindult egy motorcsónakkal a kis sziget irányába. A partraszállásunkat egy a szlovák Dforce csapat által bérelt katamarán biztosította, melynek fedélzetén a Razor’s Edge játékról jól ismert Browling kerepelt.

Partraszállás után próbáltuk az ellenfeleket minél távolabb tartani a dokkoló pontunktól amíg a többiek meg nem érkeztek, majd amint jelentős erő gyűlt össze, megindultunk a sziget  legmagasabb pontja felé.

A terep valóban nehéz volt és a védőknek kedvezett, de 1-2 óra alatt végül mégiscsak sikerült megtisztítani a szigetet. Közben egy apró csapat a sziget túlsó felén fekvő öbölbe ment a nyílt tenger hullámaival dacolva, de egy magaslati pontról kiszúrták őket és a 8 fős kommandót 20 védő várta, megerősített pozíciókban. A szigeten kilőtt játékosokat az offgame kikötőbe szállították így innen indítottuk meg a következő támadásunkat a Mrčara sziget déli része ellen.

Kiépítettünk egy FOB –ot, ami visszaállóként is üzemelt, majd onnan támadtunk északi irányba. A következő célpontok elfoglalása után mindig előretoltuk a FOB –ot is, így gyakorlatilag újabb és újabb visszaálló pontot építettünk ki és folyamatosan haladtunk északi irányba a sziklás csúcsok felé, ahol az utolsó feladatunk a több emelet mély, összetett bunkerrendszer elfoglalása volt.

Ekkor már eléggé fáradt volt a társaság a hőség a sziklás terep és a relatíve nagy szintkülönbségek miatt, de többszöri nekifutás árán sikerült felmorzsolni a védőket és elfoglalni az egész bunkert.

Megérte a felküzdeni magunkat idáig, hisz ilyen nagy és összetett földalatti alagútrendszert még sosem láttam, arról a panorámáról nem is beszélve, ami a bunkerből feljőve tárult a szemünk elé.

Jó darabig gyönyörködtünk a táj szépségében, majd hirtelen felpattantunk és elindultunk a kikötőbe, mert eszünkbe jutott, hogy még világosban kéne egyet csobbanni…

Az este az előzőhöz hasonlóan tengerparton kajálással és fürdőzéssel telt, majd 2300 körül eltettük magunkat másnapra…

2. nap

0630 -kor ébresztettük a játékosokat, kaja és kávé után felmálháztunk, majd egy gyors parancsnoki eligazítást követően elkezdtük beásni magunkat a sziget középső részén.

Hamarosan megérkeztek a támadók és egész jó kontaktok alakultak ki.

Az előző naphoz hasonló módon, fordított felállásban ezúttal mi húzódtunk szépen lassan északi irányba a védelmi vonallal egészen addig, amíg el nem értük a hegycsúcson a bunkereket. A felderítők és a parancsnokság folyamatosan tüzérséggel zaklatta az ellenfelet, és mi is kaptunk jópár támadást a nyakunkba.

A felfelé vezető úton ott hagytunk néhány meglepi harccsoportot, csak hogy nehezebb dolga legyen a gonosz ellenségnek, no meg így nekünk is több időnk jutott arra, hogy megtervezzük a bunker védelmét.

Ez olyannyira sikerült, hogy a bejárati lépcsőkbe ugyan behatoltak, de a csapatunk által őrzött földalatti folyosókba egyetlen rosszfiú sem lépett be annak ellenére, hogy valóban kitartóan próbálkoztak…

Amikor fogyni látszott a támadókedv, először a szlovénok, majd mi is kitörtünk és akit még ott találtunk jól lelőttünk (kb 1-2 fő), majd ezt követően újból a már szinte unalmas és sablonosnak mondható tengerparti kajálás és fürdőzés várt ránk :D

Afterparty

A játék után megtelt a móló, mindenki előkotorta az utolsó estére tartogatott dugi piáját és kajáját, majd sztorizgatás és egymás enni/innivalójának betúrása után a szervezők bejelentették, hogy mégiscsak lesz kaja, (mivel elvileg úgy volt hogy anyagi okok miatt elmarad az afterparty) úgyhogy fáradjunk a kis faházba, mert a sült húsok mellett egy kis tombola is várható.

A  vicces hangvételű debriefing után mindenkinek szabad foglalkozás következett, ami kb. annyiból állt, hogy mindenki barátkozott mindenkivel, valamint kínálgatta az enni és innivalót összevissza... Amikor olasz barátaink kezdtek egyre hangosabbak lenni, Bobi úgy érezte, hogy nem tehet mást, elő kell vennie az édesapja által (még az idén) főzött pálinkát. Nagyon nem kellett erőltetni sem, az olaszok simán itták a másfél deciket  és a várt hatás nem is maradt el.

10 perc sem kellett ahhoz, hogy a 3 leghangosabb digó nyugovóra térjen, majd szórakozhattunk tovább szépen-kultúráltan :D

Hazaút

Vasárnap reggel 8 -kor összepakolva vártuk a hajónkat a kikötőben, majd ugyanazon az útvonalon utaztunk Split –ig, ahol már a kikötőben várt a buszunk. Gyors bepakolás után 1710 –kor elindultunk hazafelé. Ez az út sem volt lazább, mint odafelé, hisz hétfőn reggel már a társaság nagy részének dolgozni kellett menni. Hétfőn reggel 0600 környékén értünk Miskolcra hulla fáradtan.

Konklúzió

Egy csodálatosan szép helyen tinglitangliztunk jó drágán (kb 60K -ba volt a kiruccanás kompletten), "dalmáciai idő" szerinti csúszásokkal és hiányosságokkal, kitűnő társasággal, esti fürdőzésekkel és bulikkal. Összességében bátran kijelenthetem, hogy ez egy nagyszerű kirándulás volt az airsoftos haverokkal. Azt kaptam, amit vártam...

 

_{Fotók: Sten és Agysebész
(Az összes kint készült fotó elérhető lesz hamarosan)}